Page 58 - THE MARKET WHISPERER-Magyar

A RÉSZVÉNYPIACI SUTTOGÓ | 57

inváziótól. Maga a fal soha nem készült el, de létezését megörökítette a
vele párhuzamosan futó utca elnevezése.

NEM ÁRT A tőzsdéhez hasonló szabályozás a buborékokhoz
TUDNI vezető válságok eredményeképpen alakul ki. Ám
a buborékokkal ellentétben soha nem pukkan

ki. Természeténél fogva folyamatosan fejlődik,
de soha nem fejlődik vissza.

A kormány és gyarmatai által felhalmozott adósság fedezése érdekében
az Egyesült Államok első kongresszusa 1789-ben a központi bankon
keresztül 80 millió dollár értékben bocsátott ki ún. Kincstári kötvényeket.

Ezeket a nagyközönségnek adták el. Azokban a napokban Manhattan
lakosainak száma mintegy 34 000 volt, a Wall Street pedig egy kőburkolat
nélküli földútképét mutatta. A két oldalán kereskedőházak sorakoztak,
ahol áruk nemzetközi adásvételével foglalkoztak. Nem sokkal később
már lottószelvényeket, részvényeket és kötvényeket is árusítani kezdtek.
Abban az időszakban a legkelendőbb árucikkek, amelyekkel lényegében
a spekulatív kereskedés kezdetét vette, a kötvények voltak. Azokban a

napokban, ha valaki részvényeket vagy kötvényeket szeretett volna venni

vagy eladni, vagy közzétett egy hirdetményt, vagy a barátainak adta el
őket. Ahogy kialakult a kereslet, két neves kereskedőház, a 16 Wall Street
alatti Leonard Bleecker és a 20 Wall Street címen található Sutton & Harry
készleteket kezdett tartani kötvényekből és részvényekből.

Fejlődésnek indult a részvénykereskedelem. A befektetők azzal segítették
a vállalatalapítást és a fejlődésüket, hogy pénzt fektettek beléjük, cserébe
pedig kaptak egy tulajdont igazoló okiratot, amely írásba foglalta a

befektetésüket, és ezzel a vállalat egy részének tulajdonosaivá váltak. Ezek

az okiratok biztosítékként és a tulajdonjog bizonyítékaként funkcionáltak,
és biztosították a befektető részvénytőkéjét a vállalatban. Ebből aztán
számos szinonima született, amelyeket idővel használni is kezdtek, például
értékpapírok (jelezve, hogy értéket testesítettek meg a tulajdonos számára)
és részvények (amelyek a tőke egy részére való jogosultságra utaltak).

1792 májusában egyWilliam Duer nevűNew York-i kereskedő, aki
akkoriban az Egyesült Államok pénzügyminiszter-helyetteseként is