Page 457 - THE MARKET WHISPERER-Magyar
P. 457
456 | Kockázatkezelés
Alapvető tőkekockázat
Mennyi pénzt helyeztünk el a kereskedési számlánkon?
Kereskedői tőkénk hány százalékát vagyunk hajlandók elveszíteni?
Ebből mennyit vagyunk hajlandók egyetlen egy tranzakció során
elbukni?
Mielőtt hozzálátnánk a kereskedéshez, világos válaszokat kell adnunk
ezekre a kérdésekre, amelyek segítenek a kereskedési stratégiánk
meghatározásában. Hátterünktől, pszichológiai képességeinktől, anyagi
helyzetünktől és pénzügyi kötelezettségeinktől függően mindenki máshol
húzza meg azt a bizonyos piros határvonalat.
Határozzuk meg, hogy kereskedői tőkénk hány százalékát vagyunk
hajlandók elveszíteni! Ez lesz az első ilyen piros vonal. Sok kereskedő,
akit ismerek, soha nem húzta meg a saját piros vonalát, és néha csak
akkor döbbennek erre rá, amikor azt már ténylegesen el is érték. Ez nagy
hiba: ha előre megszabjuk ezeket a korlátokat, akkor jobban meg fogunk
tudni birkózni a kereskedés pszichológiai aspektusával.
Pszichológiai kockázat
A kockázatvállalási hajlandóság nem az anyagi helyzetünkből, hanem
sokkal inkább a pszichológiai állóképességünkből fakad. Gyakran hallani
kutatásokban, hogy „Utálok veszíteni”, amiből egyértelműen kitűnik:
sokkal inkább utálunk veszíteni, mint amennyire imádunk nyerni. A kettő
aránya 2:1 (Kahneman és Tversky, 1991). A kutatások azt mutatják, hogy a
veszteséget a semleges állapothoz viszonyítva a pénzügyi vagyonunkban
bekövetkező változásként éljük meg. Mindannyiunknál más ez a relatív
állapot, amely egyrészt a tényleges pénzügyi állapotunkból, másrészt
pedig a veszteség jelentőségéről alkotott felfogásunkból fakad. Ha például
a megszokottnál magasabb árfolyamon veszünk részvényt, de nem
sikerül nyereséggel túladni rajta, jellemzően nem érezzük úgy, hogy a
vételi szakaszban elkövetett hibáért nagy árat fizetünk, hanem inkább
eladáskor a profit hiányára összpontosítunk.
