Page 464 - THE MARKET WHISPERER-Magyar

A RÉSZVÉNYPIACI SUTTOGÓ | 463

teljes bizonyossággal pontosan meghatározni a tényleges kilépési pontot,
azért előre megtervezhetjük. Ezt két okból tesszük: mert szakmailag
helyes, és mert lélektanilag is jó.

• Szakmailag: minden egyes kötés előtt ellenőriznünk kell a kockázat/
hozam arányát! Hogyan lehet felmérni a kockázatot, ha nem is tudjuk,
hol kell kiszállni? Azok a kereskedők, akik mielőtt beszállnának egy
ügyletbe, nem határozzák meg a stop pontot, nem éppen profi módjára
járnak el. A profik a kockázatokat számítják, nem pedig a hozamot!

• Lélektanilag: tudunk-e rögzíteni egy megbízható stop megbízást
azt követően, hogy beszálltunk egy részvénybe? Nem. Miután
megvettük, már nem vagyunk ugyanaz a világosan gondolkodó
személy. Gúnyolódik velünk a kapzsiság, a veszteségtől való félelem
játszik az érzelmeinkkel, és korlátozza abbéli képességünket, hogy
racionálisak maradjunk. Hatására előfordulhat, hogy túlságosan
korán realizáljuk a profitot, vagy túl későn csökkentjük a veszteséget.

Egyes kereskedők még azelőtt állítják be a stop megbízásukat, hogy egy
kötésbe belépnének, mert utána működésbe lépnek a démonok: ahogy
az árfolyam a stop-szinthez közelít, törlik, és még messzebb rögzítenek
egy újat. De mit tesznek, amikor az árfolyam az új stop szinthez közelít?
Pontosan: újra rögzítik! Minél nagyobb a veszteség, annál nehezebbnek
fogják találni, hogy beismerjék a kudarcot. Fájdalmas esemény, amikor
veszteséggel kell valamiből kiszállni. Az emberi test egyik pszichológiai
vonása, hogy védekezik a fájdalom ellen. Fájdalmas dolog egy részvényből
kiszállni? Akkor ne kattintsunk rá a gombra! Amikor választaniuk kell az
abbéli remény között, hogy a részvény talpra áll, és újra jövedelmező lesz és
a veszteség fájdalma között, inkább a reményt választják. Ahogy a veszteség
kiterjedése növekszik, rövid távú befektetőből hosszú távú befektetővé válnak.
Felteszik magukban a kérdést: „Miért történt ez?”, és elkezdenek kutatni az
okok után, hogy magyarázatot adjanak a részvény drámai irányváltására.
Tagadják az igazságot, és megpróbálják valamilyen kifogással kimenteni
magukat abból a helyzetből, amelyben találják magukat: „A vállalatnak jó
kilátásai vannak” vagy „Kiváló vezetői vannak” és így tovább.

Véleményem szerint a stop csak egy irányban mozdulhat el, és az NEM a
veszteség növelése felé mutat. Ahogyan azt a kereskedés menedzselésével