Page 539 - THE MARKET WHISPERER-Magyar

538 | Hogyan készüljünk fel az első kereskedési napunkra?

Helyes volt-e a technikai alakzat?
Professzionálisan cselekedtünk-e, vagy inkább megfékezhetetlen
késztetést éreztünk arra, hogy rákattintsunk arra a bizonyos gombra?
Tanuljuk meg visszafogni magunkat, és tétlenül nézni, hallgatni és
tanulni! Hosszú út áll előttünk. Ha úgy érezzük, minden egyes pillanatban,
amit nem kereskedéssel töltünk, valójában pénzt veszítünk, akkor
először meg kell tanulnunk, hogyan maradjunk nagyon nyugodtak.
Ha folyamatosan a pénzen jár az eszünk, az veszteséghez fog vezetni.
Gondoljunk helyette a módszerekre és a célra (a pénzre)!
Mellesleg emberektől nem lehet elvárni a tökéletességet! A minden
pillanatban óvatos, megfontolt viselkedés valójában nem emberi.
Meglepődnék, ha arról hallanék, hogy valakinek sikerült a kereskedés
világában az összes kísértésnek ellenállnia. Tudom, hogy most mindenki
olyasvalamit gondol, hogy„ ez a fickó egyáltalán nem ismer engem,
mert hihetetlen önbizalmam van, és igenis képes vagyok ellenállni a
csábításnak!” Jelöljük meg ezt az oldalt egy könyvjelzővel, és lapozzuk
fel újra két héttel azt követően, hogy elkezdtünk kereskedni, és nézzük
meg, kinek lett igaza! Ha tévednék, csak szóljon, hogy hadd gratuláljak,
és hadd fejezzem ki őszinte csodálatomat! Bárcsak mindig a nagy könyv
szerint tudnék cselekedni!
A jó hír viszont az, hogy az idő múlásával folyamatos szellemi átalakulást
fogunk megtapasztalni, ahogy profi kereskedő válik belőlünk. Ilyenkor
kezdetben jóval nagyobb eséllyel fogunk hibázni, mint a jövőben bármikor.
Idővel felismerjük a gyengeségeinket, és megtanuljuk irányítani őket.
Később még jobban úrrá tudunk lenni az érzelmeinken, miközben sikerül
teljes mértékben magunkévá tennünk a kereskedési módszert. A helyes
kereskedési magatartás természetessé válik számunkra, és a hirtelen
ötlettől vezérelt, felelőtlen magatartás lesz a ritka kivétel. Igen, van fény
az alagút végén..., csupán beletelik egy kis időbe, mire odaérünk.

Keressünk milliókat... egy demóval

Gyerekként imádtam monopolyzni. Épületeket, telket vettem, volt, hogy
kétszer dobtam, máskor kimaradtam a dobásból, nagyot szakítottam, néha
viszont rengeteget veszítettem (pedig utálok veszíteni!). Mindezt parányi